| Heves esőcseppek verték a kis ablakot, De bent az öreg házban már senki sem lakott. A bútorokon por lapul, és csend lett már az úr, A kis szobára sötétség, és némaság borul. Az asztalon egy lámpa áll, és egyre arra vár, Hogy a kopott ajtón újra kattanjon a zár. Hogy belépjen a szobába egy őszes vén apó, És nyomában egy hajlott hátú kendős vén anyó. A kemencében ott van... |
Következő